Szép város Kolozsvár

Nem akarok mindig mindent kritizálni, nyilván könnyebb a hibákat észre venni. Ezért beteszek egy pozitív képet is. A Fő téren van egy korcsolyapálya, és amikor eljöttem előtte, csak egy "felhasználója" volt (és itt nem azt akarom kiemelni, hogy csak egy valaki korcsolyázott, hanem azt, hogy ki:):

Képzeljétek, most hívott vissza az egyik túraszervező, és március 12-én megyek Nagyenyedre és a környékére kirándulni. (Nagyenyeden van az a híres kollégium, ahol nagyon sok híres magyar tanult vagy tanított, de gondolom még sok nevezetessége van.) A túránál csak az útiköltséget kell fizetni. Ez tök jó dolog szerintem, és ez az egyesület (EKE) egy csomó utat szervez.

A Szabadságban csak egy Magyarországgal kapcsolatos hírt találtam, az is az Autó-motor résznél. A Mercedes gyárról számolnak be.

Ebben az újságban van állandó Nyelvművelő rovat, és címlapon szerepel egy magyar nyelv és irodalom verseny beszámolója.

Egy hosszú cikk foglalkozik a közlekedéssel, amihez nekem is van hozzáfűznivalóm!:) A cikkből egy részlet: "Állandó visszatérő téma városunk közlekedési problémája, az autósforgalom ellehetetlenülése. Választások előtti kampányokban a szokásosnál is nagyobb hangsúllyal van jelen, és minden párt valamint jelölt tud valami tutti megoldást. (a tutti nem elírás:)Egyesek megalomániás tervekkel sem fukarkodtak: gondola (!), metró, alagutak stb."

Én is tapasztalom, hogy szörnyű a közlekedés. Reggel tök nagy dugó volt, ahogy mentem az utcákon, és állandóan dudálnak. Itt úgy mondják, hogy a duda össze van kötve a fékkel. Mondjuk, ha lelépek a zebrára, többnyire megállnak. A gyalogos lámpáknál iszonyú sokat kell várni a zöldre. És a gyalogos utak most télen életveszélyesek, berakok pár képet:

Sok helyen nagyon szűk a járda, és ha éppen nem egy autó áll rajta, akkor a közepén oszlop van. Nyilván ez nem mindenhol van így, ez egy szélsőséges példa, vagy inkább szűkséges, hogy halmozzam a rossz szóvicceket.

A Krónika alapvetően, és ez egyértelmű, az erdélyi magyarokkal foglalkozik. Kettő cikket találtam benne, ami Magyarországgal kapcsolatos, és azok is Orbán Viktorról szólnak, pozitív megközelítésben.

Ezen kívül egy MTV oldal található az újságban, ahol a csatorna műsoraira hívják fel a figyelmet.

Egy érdekes nyelvészeti vélemény is megfogalmazódik az újságban. Egy magyar szociológus többször használja az erdélyi magyar kifejezés helyett a romagyart. És ezt nagyon sérelmezi a szerző. Többször lehet a rommagyar kifejezéssel is találkozni. (Én eddig csak a romnetet használtam, de ez kifejező legalább:). Igazából egyet tudok érteni a felháborodással, mert elég érzékeny téma az itteni magyaroknál, ha lerománozzák őket bármilyen módon is. Elég nehéz így is az identitásukat megőrizni.

Ami vicces számomra, hogy a napi recept ez: csülkös rakott makaróni:) És lesz itt Szalonna Fesztivál, amelyet így ajánlanak: "Műgyantábaöntött szalonnaékszerek, hajnalig tartó zenés mulatság." Azt hiszem be kell szereznem egy szalonnafülbevalót!:)

A mai napot a fodrásznál kezdtem, Eszternél. Kicsit világosabbra festette a hajam, és vágott nekem bretont, ami a fufrut jelenti, mint utólag megtudtam:) Na jó, nem, én is beleegyeztem. Eszter, aki Boglárka (csak a szalonban hívják a második nevén) 23 éves, és szintén egyetemista. Megadta a számát, hogy hívjam bármikor, és mondta, hogy majd menjek velük bulizni, úgyhogy bővül az ismerőseim köre itt kint.

Ezután beültem egy teára a Corvinus Pubba, ez a harmadik magyar kocsma, amiről tudok. Kár, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, mert nagyon jól néz ki belülről, de majd legközelebb. És nagyon jó zene is szólt, pl. Ska-P. 

A következő küldetésem egy USB-csatlakozó vásárlása volt. Az eladónak angolul próbáltam elmagyarázni azt, amit magyarul sem tudtam volna. Szerencsére hamar kiderült, hogy ő is tud magyarul, így jobban meg tudtam értetni magam.

Aztán vettem egy csizmát, 80%-os leárazás volt, így 3000 Ft-ért sikerült megvenni egy nagyon jó csizmát:

Hát igen, ha tudnák mire megy el a tanulmányi ösztöndíj:)

Azért vettem ennivalót is. Próbálok csak itt kapható termékeket kipróbálni. A mai menü Laciék féle zakuszka lesz, Hargita gyöngyével, Csíki sörrel vagy fenyőszörppel.

Még beszereztem egy szintén magyar újságárustól egy Szabadságot és egy Krónikát. Erről külön bejegyzésben írok, ha elolvastam őket.

Most egy felettébb érdekes témáról fogok írni, a mosásról. Elég macerás ezt itt megoldani. Kezdjük ott, hogy egy másik épületbe kell vinni a ruhákat. Aztán, csak 7 kg ruhát lehet mosni. Nem viccelek, hoznom kellett még ruhát ahhoz, amit vittem, mert csak 5 kg volt. A mosás fél óráig tart, a vizes ruhákat egy nagy kosárba kell kiszedni, ahonnan be kell rakni egy szárítóba, és az is fél óra, de a ruhák nem lettek teljesen szárazok. Szóval nem egyszerű az élet:)

És egyre több a birka! Juhé!:)

A mai napom egyébként kb. a mosással telt, ezen kívül magyarul beszélő fodrászt kerestem. Ez úgy nézett ki, hogy ahol ettem ma (egyébként puliszkát), ott megkérdeztem, hogy van-e a közelben magyar fodrász, és volt. Jártam a könyvtárban is, de elég kevés magyar könyv van a központiban, így nem kölcsönöztem. Amúgy ki kell tölteni egy papírt a könyv adataival ahhoz, hogy ki tudd kölcsönözni. Ccc:)

A temető után a belvárost néztem meg. Térkép nélkül mentem mindenhová, és nem tévedtem el! Először a Fő térre mentem, itt áll a Szent Mihály templom. Megnéztem belülről is, nagyon szép. Ide eljövök majd egy misére is, csak a hangulat kedvéért.

A Fő térhez közel egy román emlékmű áll, ami a memorandistáknak állít emléket. Ők a románok polgárjogaiért léptek fel, és a magyar bíróság ítélte el őket. A magyarok ezt az emlékművet a giotinhoz hasonlítják.

A Fő tértől nem messze áll Mátyás király szülőháza, ahol most egy művészeti suli van. Benézve megértettem, hol tanítják ezt a remek román művészetet.

Utána elmentem a Szépművészeti Múzeumba, ami a Bánffy palotában van. Az épület nagyon szép, belülről is. A festmények azonban...és nem akarom mindig feltüntetni a románokat rossz színben:) Most először használtam a diákomat, így csak 1 lei volt a belépő. Amikor odamentem, nem nagyon tudtam megértetni magam, mert csak románul beszéltek, de voltak még ott emberek, és odafordultam hozzájuk, hogy "tud valaki magyarul?" a "van orvos a teremben?" mintájára:), és bejött. A Történeti Múzeumot is meg akartam nézni, de az ebben az évben zárva van:)

Út közben megtaláltam az igazi Macskaházat, egy régi épületet, ami tele van élő macskákkal.

Végül a Krajczárban kötöttem ki.

Hazaérve pedig ismét "találkoztam" a birkákkal. A képen láthatjátok a környezetet is, ahol lakom.

A Házsongárd név valószínűleg a Hasen garden-ből alakult ki. Egy érdekes adat:D

  A temető nagyon nagy, iszonyat sok sír található benne, így felér egy geocachinggel a nagy magyarok sírjának megkeresése. Ráadásul nagyon kicsi hely van a sírok között, így több száz éves sírokon mászkáltam, kicsit féltem is, hogy belesek valahová. A temető egy dombon van, és tele van fákkal, nagyon csendes, szóval megvan a hangulata.

Vannak nagyon érdekes sírfeliratok, amelyek a régi nyelvet tükrözik, teszek be kettő képet erről.

Az első nem nagyon látszik, ezt leírom: "Zord sziklák közt bérczek ormán a vadakkal harczra keltem: s egy szelíd galamb halálán mégis megtőrt szívem-lelkem

Galamb szelíd nőm sírjára sohajtás közt hulla könnyem szerelmed népem hazája tartá csak a lelket bennem

Most teljesűl ohajtásom itt nyugszom hű társam mellett s lelkem boldog lesz ha látom felvirulva nemzetemet."

 Számomra érdekes, hogy a gyermekként meghalóknál a becenevek kerültek a sírra, igy például Gyulukánál. Elég félelmetes nekem ez a kép is.

Megtaláltam több híres magyarnak is a sírját, Dsida Jenőét és Reményik Sándorét mutatom képen is.

Még itt nyugszik Apáczai Csere János, Szilágyi Domokos, Szenczi Molnár Albert, Jósika Miklós, és még nagyon sokan. A temető bejáratánál van egy térkép, és azon több, mint 100 név fel van sorolva. Természetesen én ezt akkor vettem észre, mikor már végeztem:), de így is sok sírt láttam.

Ma nagyon tartalmas napom volt, aminek megkoronázásaként beültem a Krajczárba végre egy kávéra. Az asztal mellett, ahova leültem, egy Deák Bill poszter van, a címben idézett szöveggel. (Megint jönnek a birkák, most sikerült lefényképezni is őket:) Amúgy ahhoz az asztalhoz ültem, Móni, amelyiknél pár éve is ültünk.

Ma voltam a Házsongárdi temetőben, a Szent Mihály templomban, a Szépművészeti Múzeumban, Mátyás szülőházánál és a Krajczárban. És vettem fenyőszörpöt:) Nagyon finom és jó az immunitásnak, ahogy az eladó mondta. Az egyes helyekről írok egy-egy bejegyzést, mert rengeteg képet készítettem.

Útközben találkoztam tök jó programokkal, így a jövő héten megyek majd magyar filmklubba, és felkeresem az Erdélyi Kárpátok Egyesületet, akik kirándulásokat szerveznek a környéken. Néztem a színház programját is, és ha minden igaz lesznek Mátyás napok is, mert február 23-án született, és akörül van valami ünnepség, ezt nem tudom pontosan.

Felvettem a kapcsolatot Kingával is, aki Szegeden volt Erasmusszal, és vele is találkozom vagy itt, vagy Marosvásárhelyen. És jövő héten lesz a szülinapom is, szóval nagyon sok program lesz.

Nna, feltöltöm a képeket...

Ma elég rossz idő volt, úgyhogy nem nagyon mentem sehova. Átjött hozzám Laci a bentlakásba (így nevezik a kollégiumot, a kintlakás meg az albérlet), és hozott nekem házi zakuszkát! Nagyon finom, alig tudtam abbahagyni az evését:) Én cserébe megkínáltam házi szalámival és szekszárdi borral.

Orsi, megkérdeztem a hagymákról Lacit, és tényleg van kavarás:) A vörös hagyma a fehér hagyma náluk, és a lila hagyma a vörös. a májkrém pedig pástétom, a nyitvatartás program. Bővül a szótár:)

Az előbb pedig birkák mentek el az ablakom előtt:D Itt terelgette őket egy pásztor, voltak kis barik is. Románia:)

Holnapra a Házsongárdi temető megnézését tervezem, ha jobb idő lesz.

Ilonka néni a dédipapám testvére, aki nem olvasta volna egy korábbi bejegyzésemben (khm, Bea). A ház, ahol lakik immár 1945. óta, a történelmi belvárosban áll, mint kiderült a Bulgakovtól 5 háznyira.

A képeken az utca látható, majd a ház, ami 200 éves, és bordélyházként üzemelt régen. A ház története: két testvér lakott egymás mellett, de valamin nagyon összevesztek és a két ház közé egy nagy falat emeltek. Ez most is ott áll. És az egyik bordélyházat nyitott, hogy így is kiszúrjon a testvérével:)

Ilonka nénit az unokája, Csilla és az ő férje gondozza. Nagyon kedvesek voltak, és sokat meséltek. Ott voltam két és fél órán keresztül. Ilonka néninek 4 gyermeke van, már csak egy él, Pötyi néni (Pici mama), ő Budapesten él. 9 dédunoka van. A legtöbben Kolozsváron élnek, de van, aki Ausztriában, és van, aki Budapesten. A harmadik képen Ilonka néni négy gyermeke látható: Pötyi, Ilonka, Béla és Ibolya. Jegyzeteltem:)

Ilonka néni memóriája nagyon jó még, csak nehezen fejezte ki magát, de be tudott azonosítani. Sárszentlőrincet emlegette (ahol dédipapa élt), és a bort, meg valami kocsmát:) Ja, meg az aranyos volt, hogy mondta, hogy a kezemet nem tudom mozgatni, de hát már túl vagyok a hetvenen:)

A lenti képen az oklevél látható, amit kapott azért, mert megélte a 100 évet.

Csillának és Istvánnak van egy kislánya, Adélka, aki nagyon aranyos volt. Elővette az összes játékát, és megmutatta mindet. Még egyszer meglátogatom őket, és hozok neki magyar mesekönyveket.

Sajnos az a ház már nincs meg, ahol dédipapa felnőtt. A Vágóhídnál állt, aminek a helyén most egy Opel szaküzlet van, a Széchenyi térnél. Nem akarok szentimentális lenni, de nagyon jó érzés volt meglátogatni őket, a gyökereket felkutatni. Meg itt kint sokkal erősebb a magyarságérzésem, és innen, Romániából nézve felértékelődik az otthoni lét. Most elmorzsolok egy könnycseppet:)

A mai programom a rokonlátogatás volt, de előtte még megebédeltem az Agapéban (a Matyi faránál van, mint Szegeden a Lófara), és nézelődtem egy kicsit, na meg benéztem egy turkálóba, és vettem egy felsőt:) Az Agapéban magyar a kiszolgálás, és nagyon finom a kaja. Én köménylevest ettem és spenótot bundás kenyérrel. Közben Edda válogatás ment, és még két R-Go számra is maradtam:) Nagyon jó hangulata van a helynek. Mögöttem egy lelkész állt, akit ismernek, gondolom minden nap itt eszik, és kérték, hogy mondjon egy viccet:) Én már csak a nagy röhögést hallottam, mert addigra leültem.

Útközben Paprika Rádiót hallgattam, az itt a magyar rádió. Fülön csíp, ez a szlogenje. És pont elkaptam Lacit, ő a hírszerkesztő itt, és ő is olvassa fel azokat. Ügyes volt!:) (nem csak azért írom, mert tudom, hogy olvassa:) Egy Zoltán Erika számot kivéve tök jó zenék mentek a rádión, volt Heaven Street is, és Szűcs Krisztián is a Paprikát ajánlja:)

Ezután következett a rokonlátogatás, de ez egy külön bejegyzést érdemel.

Sikerült megtalálni elsőre a Kauflandot. Olyan, mint a Tesco, csak több sajt van benne:) Találtam pár magyar terméket, és van egy-két magyarországi magyar újság is, pl. Story. De vannak itteni magyar újságok is: pl. Szabadság, Krónika. A Bulgakov (amely helyet egyébként Faludy György "szentelt fel") honlapján ez olvasható: "Az erdélyi magyar ellenálás legszebb formája: a román pénzt elinni!" Én ráadásul ezt magyar sörrel tettem meg.

De azért most, a vásárlás alkalmával, ha már a gyár mellett jöttem el, beszereztem egy Ursust is.

És még egy hazai termék, a Szegedi pate:)

Itt a sütit tésztának nevezik (erre Goofy hívta fel a figyelmem, és tényleg). Lacitól kérdeztem, hogy akkor hogy nevezik a süti tésztáját? :) Tésztatészta?

Vannak román jövevényszavak, mint az eszkavátor. És tegnap Alízék használták a bőrcigi kifejezést, ami a szivart takarja. És a "s" kötőszó használata minden mennyiségben. Amire nagyon könnyen rá lehet szokni. Ja, s az aragáz, ami a tűzhely, ha jól értettem.

S a megtalálod, eléred az a megkapod. De Klaudia (aki nem itt él) is így mondta, megfigyeltem:) Szóval ez is ragadós.

Kolozsvárnak van még egy nevezetessége, amit nem említettem eddig, még pedig az, hogy élnek itt rokonaink. Dédipapa testvére, aki 101 éves és az ő családjának néhány tagja. Ma felhívtam az őt gondozó Csillát, aki az ő unokája, ha jól tudom. És várnak sok szeretettel, holnap 3 órakor megyek a Miko Klein utcába, ami innen 20 percre van szerencsére. Viszek nekik piros paprikát, delikátot, és Boci csokit (bár azzal nagyon szemezek:)).

Ma csak annyi programom lesz, hogy felkeresem a Kaufland bevásárlóközpontot, ami az Ursus sörgyártól nincs messze (ezt most zárták be 130 év sörgyártás után). Aztán gépközelben leszek, szóval gyertek msn-re, stb.

Rakok fel képeket a tegnap estéről. A háttérben a Havanna kávézó látható, ahonnan lehet látni a várost. Előtte ezek a gyönyörű szobrok állnak, és mi Klaudiával. De ez nem volt mindig így:)

A következő képen Alíz az új ember (ismerd fel a különbséget a két kép között:)) Nagyon aranyos lány, mondta, hogy bármikor hívhatom, ha kell segítség, meg amúgy is.

  Az épületen belül a számomra befogadhatatlan román ízlés másik ékes példáját láthatjátok.

És egy csoportkép, és a kilátás, bár nem adja vissza:)

Ma este Klaudiával, Lacival, Alízzal és Leventével bowlingoztunk egy olyan helyen, aminek a tetejéről be lehet látni az egész várost. Szép volt, holnap teszek fel képeket.

Ahogy jöttem haza, a kollégiumnál hallottam magyar szavakat, így megszólítottam a beszélőket. Egy férfi és egy nő, csak három napig voltak itt. Bemutatkoztunk, kicsit beszélgettünk. Jó magyarokkal találkozni itt.

La revedere! (eddig ennyi a román tudásom, viszontlátásra)

Ma, fél 1-kor találkoztunk Lacival, hogy elintézzük a külügyet, a könyvtárat, piacot és a bérletet. Sikerült elintézni a könyvtárat ebből, és maradt a Bulgakov és a Borsodi. Út közben beszélgettünk a románok megítélésről (a kedvenc téma), és elmesélte, hogy nem rég volt ilyen hír, hogy románokat büntettek meg Londonban, mert köztéren megsütötték a hattyút:) (Jól mondom, Laci?) :D

A Fellegvár egyébként azért Fellegvár, mert állt régen ott egy vár.

A Bulgakov nagyon tetszett, egy elég nagy hely. A következő két kép a hozzátartozó Macskaházban készült, itt szoktak bulik lenni. Zsuzsi, ez neked biztos fog tetszeni. Az egyetem udvara is nagyon szép, erről is rakok be két képet. De előbb a Szamosról.

Tegnap, amíg várakoztam, olvasgattam az egyetemi lapot. Perspektíva a neve. Ingyenes, de megfizethetetlen (ez van ráírva). A cikkek nagyon viccesek, és szabadszájúak. Pl.: "Most sincs sokkal több pénzünk, de annyit összekaparunk, hogy valakine mosolyocskát b@sszunk az arcocskájára." A lófaszt is lóf@sznak írták:)

Azt is megfigyeltem, hogy sok helyen azért van egy kis szúrás a románoknak. Pl. "Kolozsvár szerencsés helyzetben van, mert sok a magyar egyetemista. A kultúra-fogyasztók nagy részét ők teszik ki."

Lacitól kérdeztem, hogy mennyire kell figyelnem arra, hogy magyarul beszélek-e vagy sem. De mondta, hogy a város külvárosi részein lehet csak veszélyes, és akkor is csak este.

Az is érdekes, hogy a magyarok egymás között az átnevezett tereket még a régi, magyar neveiken hívják, így a Vitéz Mihály teret én is Széchenyi térként jegyeztem meg. Van egy román utca, amit Hányinger utcaként él a köztudatban, de az nem a múlt, hanem a jelen miatt van így. A kollégium felé vezető utat nevezik így, ahol a fiatalok buli után hazamennek.

Ma reggel befizettem a kollégium díját, ami 150 lei, azaz 10 000 Ft. Ez nagyon jó ár. Ezért van egy szobám, külön fürdő, és egy kis konyharész, de ott igazából csak egy hűtő van és egy szekrény, amit valószínűleg ruhák tárolására fogunk használni:) Van az első emeleten egy konyha, de ott sincs semmi, úgyhogy nem sokat fogok főzni 3 hónap alatt. Egy vízforralót ma mindenképpen beszerzek, mert a reggeli teámat csak meleg csapvízzel tudtam elkészíteni. Az egyetemnek amúgy van menzája:) Úgyhogy eszem majd minden nap főtt ételt (ez a mondat mamának szólt).

A szobában összesen egy konnektor van, úgyhogy egy hosszabbítót is be kell szereznem, és valami felmosó rongyot is. Az ágyneműt minden szerdán 7 és 10 között le lehet cserélni tisztára, a pokrócot sajnos nem, pedig elég dohos szaga van. Azt csak a lábam melegítésére használtam este. Amúgy elég kényelmes az ágy, jót aludtam.Remélem normális szobatársam lesz, akit valamilyen nyelven meg is tudok érteni. Ja, most a befizetés is angolul ment, és valamilyen szerződést is aláírtam, ami angol volt:) Remélem nem a szerveimről szólt.

A mosást egy másik épületben lehet intézni. tegnap egy román csaj megmutatta, angolul elmagyarázta mit kell csinálni, remélem jól értettem mindent:) 5 lei a mosás, és csak be kell adni a ruhákat, és kimossák nekünk. Ha jól értettem:) Mert ha nem, akkor várhatom majd, hogy tiszták legyenek:) Remélem szárazon adják majd vissza.

Egyébként annyira érdekes, hogy ha egy olyan országban vagy, ahol nem érted a nyelvet, akkor mennyire felértékelődnek a legalapvetőbb dolgok. Mint pl. a mosás:) Még szerencse, hogy itt van Laci (a magyar szakos), és ő fordít a hivatalos dolgoknál. Tegnap vettünk román telefonkártyát, így van román számom is. A feltöltés itt egy hónapra szól, de nagyon sokat lehet beszélni rajta, és 1600 Ft volt kb. Haza nem tudtam vele telefonálni (Riti hazatelefonál:).

Állítólag az épületben van még egy magyar srác, remélem találkozom vele, mert az nagyban megkönnyítené az eligazodásom a kollégiumi életben. És van egy takarítónéni, Margit, aki még tud segíteni, de ma őt nem találtam meg.

A mai program az lesz, hogy bejelentkezek az itteni külügyön, mármint az egyetem külügyi részén, utána a könyvtárba is. Ezen kívül egy piacot mutat nekem Laci. Tegnap már mutatott egy-két turkálót is, ahol tök olcsó a ruha és jók is, úgyhogy sok cuccal fogok hazatérni. Lehet, nem is fogok mosni:) Na, meg a sörözés van mára a Krajczárban. Megnézzük a Bulgakov nevű helyet is, aminek Orbán János Dénes a vezetője, így sok irodalmi est van, és sok jó buli állítólag. Ezeket persze délután, este Klaudiáékkal találkozom, akikkel valami szórakozóhelyre megyünk a Horea úton, ahol a suli is van. Még jön velük Alíz és a barátja.

Még írok kicsit az egyetemi lapról, de azt egy másik bejegyzésben.

Hétfőn, itteni idő szerint 10 óra körül megérkeztünk Kolozsvárra. Lacival és Klaudiával jöttem, ők hoztak kocsival. Volt párszor azért halálfélelmem, a ködben, a szembejövő sávjukat tévesztő kamionokkal, de ezt mamának ne mondd Zsuzsi:)

 Laci albérletében aludtam első este, ahol is a következő nevezetesség rejlik:

Nem tudom, mennyire látszik, de ez egy gázzal működő cserépkályha:)

Aztán másnap elindultam egymagam, és nem tévedtem el egyszer sem! Vagyis voltak kisebb tévesztések, de belefér. A második próbálkozásra sikerült megtalálni a kollégiumot (az elsőnél egy odahívott magyar takarítónéni segítségével kiderült, hogy nem jó helyen járok). Itt angolul sikerült megértetnem magam, így eljutottam a portára, ahol már várt egy boríték a szoba kulcsával. A szobám tök korrekt, kétágyas, van külön fürdőnk is, meg hűtő. Sokkal rosszabbra számítottam, de a nap folyamán többször megdőlt a Romániával szemben felállított előítéleteim sorozata.                                                       

 Ezután térkép segítségével (persze rögtön a "rövidebb utat" választva) eljutottam az egyetemre. A magyar rész elég kicsi, és cigifüstös. Nagyon kedvesen fogadtak, és sikerült elintézni a diákot, amivel 50 % kedvezménnyel utazhatok Románián belül, városon belül pedig egy vonal ingyenes, meg van még valami kedvezmény. Kaptam leckekönyvet is, ami belefér a pénztárcámba, és nem azért mert akkora pénztárcám van:) Szóval nagyon kicsi:)

Ezután találkoztam Lacival, aki idejár az egyetemre. Nagyon sok mindenben segített, és rengeteg dolgot megmutatott a városban (jó magyar kocsmákat pl.).

 Móni, ezt neked fényképeztem. A Krajczár, ahol pár éve elég sok időt eltöltöttünk, és ide megyünk holnap sörözni.

 Ez a kép a kilátóból készült, amit Fellegvárnak hívnak, de még nem sikerült rájönni, miért. Csak egy csúnya szálloda van fent, meg egy román emlékmű, ami a magyarok legyőzésének állít emléket. egy csomó ehhez hasonló "műemlék" van a városban, meg a római múltra utaló csodák.

Amikor mentünk a Fellegvárba, egy bácsi magyarul megkérdezte tőlünk az időt. Laci mondta, hogy ha az öregek hallanak magyar beszédet, akkor ilyen cselekkel kezdeményeznek beszélgetést a fiatalokkal:)

Jajj, egy csomó minden van még, de most ennyit írok, végül itt egy kép a mostani állapotomról:)

Sziasztok!

Már Kolozsvárról írok, tegnap megérkeztem épen, az összes szervemmel! És igen, Bea, van áram, és még internet is:) Ma annyi benyomás ért...nem is tudom feldolgozni, de teszek fel képeket, és az alapján leírom, mi történt eddig. De, hogy ne izguljatok, előre bocsátom, hogy minden a legnagyobb rendben van!

Kedves Mindenki!

Egyelőre ott tartok, hogy barátkozom a felülettel. Az utazás február 7-én lesz, ha megérkezem, írok!