Szép város Kolozsvár

Eléggé elmaradtam a blog írásával, de azért mert most van az utolsó hetem, és eléggé sűrű. Minden napra jutott egy búcsúbuli, és az iskolában megkaptam minden jegyemet, tehát vizsgáztam, beadandókat adtam le. Ma megkaptam a bizim:) Három 10-est kaptam és egy 9-est. Itt a szemináriumra és az előadásra egy jegyet adnak.

Ha otthon leszek, megírom még az utolsó hetet képekkel, meg a benyomásaimat a három hónapról, aztán be is fejezem a blogom. Jövő héten még megyek Temesvárra és Aradra, ez még tematikusan ideillik:), így arról az utazásról is írok még.

Az utóbbi pár napban valamikor voltam Flornál, és csinált nekem spanyol omlettet.

Nagyon finom. Hagyma van benne meg krumpli, a tojáson kívül persze.

Tegnap pedig Fransisco, a guatemalai srác főzött. Vannak képek fenn a facebookon. Tradicionális maja ételt készített, aminek az a neve, hogy kakik:) De az íze jobb volt.

Ez pulyka, paradicsomos, paprikás mártásban, különféle fűszerekkel. Amúgy szoktak hangyás tortillát enni otthon:) Kicsit nagyobb hangyákkal, mint amik nálunk vannak. Azt mondta Fransisco, olyan 20 darabbal jól lehet lakni:) De nem folytatom.

A húsvét nagyjából kimaradt nekem idén, csak Agnesszel voltunk egyet kajálni, meg tegnap főzés közben kaptam egy kis vizet, amikor elmondtam, hogy ez nálunk szokás.:) A napokban Savicával voltam sokat, a montenegrói lánnyal, meg Emesével, Jeremyvel. Voltunk színházban, meg táncolni is. Most kicsit a tanulásra koncentrálok, mert jövő héten mindenből jegyet kell kapnom.

Aztán jövő héten pénteken vagy szombaton már megyek haza...

Ja, és befejeztem a szakdolgozatom!:)

Azt szeretem többek között Kolozsvárban, hogy minden nap ér valami meglepetés, valami jó dolog. Ma például találkoztam egy guatemalai sráccal a mosodában, és tök jót beszélgettünk. Tegnap mutattak itt egy nagyon jó fürdőhelyet, szaunával, pezsgőfürdővel, sókabinnal. Nagyon szép.

Tegnap és ma is az volt, hogy bementem egy boltba, és látták a román eladók, hogy nem tudom a román nevét annak, amit kérni akarok, és megtanították:) Mondták, mondjam utánuk:) Nagyon barátságosak az emberek.

Tegnap voltunk a Kolozsvári Magyar Színházban. Nagyon színvonalas. Holnap is megyünk ide koncertre a német csajokkal.

Még mindig nagyon jól érzem magam itt! :)

Múlt hét pénteken érkezett meg Balázs Kolozsvárra. Az első napon megnéztük a várost, este pedig pár erasmusos barátommal voltunk az Insomniában. Tök jó kis este volt, de nem maradtunk sokáig, mert reggel 6-kor indultunk is Nagyszebenbe.

Nagyszeben gyönyörű város, olyan mintha nem is Romániában járnánk, hanem inkább Németországban. A történelmi belváros megmaradt épen. A várostoronyból be lehet látni az egészet.

Nem nagyon látszik, de kép jobb oldalán van egy kis vashíd. A legenda szerint, ha hazug ember megy át rajta, leszakad. Az útikönyvem erről azt írja, hogy amióta Ceausescu tartott a hídon beszédet, hitelét vesztette a legenda:)

A toronyban éppen Capa kiállításba futottunk bele, aminek nagyon örültem, mert lemaradtam róla Magyarországon.

Ezután Brassóba mentünk. Nagyon szép itt is a belváros, ezt a hegyről lehet belátni. A város felett hollywoodi mintára a Brasov felirat látható, a következő kép pedig a felirat mögül készült.

Brassóban egy hostelben aludtunk, nagyon kedvesek voltak. A következő nap Csíkcsomortána mentünk. Ez volt a legjobb része az utazásnak.

Csíkcsomortán Csíksomlyó mellett van, egy nagyon szép kis falu.

Olyan, mintha 150 évet visszamennénk az időben.Amikor megérkeztünk, találkoztunk a helyi polgármesterrel, és a családjával, mert övék a szálló, ahol aludtunk. Rögtön áfonyalikőr és tepertős pogácsa került az asztalra. Nagyon jól éreztem magam itt. Ezután átmentünk a helyi kocsmába. Annak ellenére, hogy vasárnap este volt, igazi székely buliba csöppentünk, nagyon vicces volt. Mindenki közvetlen volt, és nem engedték, hogy fizessünk. Akkora beszólások voltak, a jó székely poénok. Ide még mindenképp visszajövök!

Másnap Székelyudvarhelyre mentünk még, de itt csak 1-2 óránk volt.Nagyon szép a város. Ja Csíkszeredán is voltunk, de az nagyon csúnya. Csak egy utcát hagytak meg a régi állapotában, és a Mikó-várat. Ezek szépek, de amúgy szürke az egész. Itt a legérdekesebb a műjégpálya volt, a hokisok miatt. Székelyudvarhely rendezett.

Múlt hét csütörtöktől hétfőig Szekszárdon voltam. Kicsit furcsa érzés volt otthon, de jól teltek ezek a napok. Jó volt találkozni a családdal, barátokkal. Szombaton volt mama meglepetés szülinapi bulija Uzdon, Zsuzsiéknál. Nagyon jól sikerült. Mama nem sejtett semmit. Jó magyar ünneplés szerint volt pörkölt meg pálinka, voltak gyerekek is, ez mindig feldobja az ebédet, mert mindig történik valami.:)

Aztán este találkoztam a barátaimmal, kisebb osztálytalálkozót tartottunk. Ide nem is teszek be képet:) Nagyon jó este volt.

Még találkoztam pár barátommal, de nagyon gyorsan elment ez a pár nap. Hétfőn jöttem is vissza. 9 óra busszal...de legalább most nem volt lakodalmas zene, mint az odaúton. Fél 4-kor értem Kolozsvárra hajnalban, a taxis nagyon kedves volt még ilyenkor is, beszélgettünk angolul. Jó újra itt lenni. Ma útba igazítottam egy román nőt, pedig románul kérdezett. :)

Holnap jön az egyik barátom, Balázs Budapestről látogatóba. Pénteken megmutatom neki a várost, este lesz egy kis erasmusos összejövetel is. Szombaton pedig megyünk Nagyszebenbe és Brassóba, utána jön Csíkszereda és Székelyudvarhely. Majd utána írok megint, talán kedden.

Ma Bercivel elmentünk Tordára a sóbányába. Hát ez valami hihetetlen élmény volt. Hatalmas az egész és gyönyörű. Az élelmes románok itt is megmutatták, hogyan lehet pénzt csinálni a természeti csodában: óriáskerék, pingpongasztal, minigolfpálya, biliárdasztal található bent a sóbányában. De gyönyörűen ki van építve az tény, mindenképpen érdemes eljönni ide.

Itt én vagyok az óriáskeréken.

Itt pedig az óriáskerék a sóbányában. Az egész sóbányában három szint van. Legfelül, ahol bemegyünk egy keskeny rámpán lehet belátni az egész mélységet, azután jön a szórakoztató központ az óriáskerékkel stb, és legalul a tó. Lifttel lehet közlekedni, vagy lépcsőkön. Nem tudom mennyire látszik. Az emberek méretéből lehet következtetni, hogy hatalmas helyről van szó, 42 méter magas.

Ez itt a tó, ahol lehet csónakázni szép, román zászló színeiben pompázó csónakokkal.

Az imént összetalálkoztam véletlenül azokkal, akiknél 5 éve aludtunk Mónival. Csak egyszer találkoztunk 5 éve, de megismertem Csabit és az anyukáját, így odamentem hozzájuk az utcán. Aztán együtt mentünk egy darabon, és beszélgettünk. Kiderült, hogy Lillával, Csabi húgával egy épületben tanulunk. Írtam is neki most, aztán találkozunk.

Amúgy gyönyörű idő van, tegnap felfedeztem egy parkot a Szamos mellett, retro "vidámparkkal". Ettem vattacukrot is:) Hétvégén nagyjából befejeztem a szakdolgozatot, most már tényleg csak apróságok vannak. Elküldtem a konzulensemnek, most várom a reakciót. Még Neo koncerten voltam szombaton, jó volt. Ja, és csütörtökön volt erasmusos buli, na az nagyon jól sikerült.

És szerda este indulok haza, Szekszárdon leszek hétfő délutánig, úgyhogy aki otthon van, szóljon!

Eltűntek a birkák egy ideje. Helyettük tegnap este benézett egy macska az ablakomon:) Ez a helyzet itt a koliban. A táncház...minden kedd este van élőzene és táncház a Heltaiban. Nagyon jó élmény volt, nem is tudom visszaadni. Ami érdekessége volt az estének, hogy találkoztam két német sráccal, akik couch surfinggel utaztak ide. Az egyik, Simon egy évet töltött Dél-Amerikában, és erről mesélt. Végigjárta az egész kontinenst, szintén couch surfinggel, vagy éppen önkénteskedett valahol szállásért és kajáért. Nagyon jó volt vele beszélgetni.

Lesz még egy erasmusos utazás a Fekete-tengerhez, május 1-jén, mert akkor van egy nemzetközi diáktalálkozó, buli a tengerparton. Állítólag nagyon sokan részt vesznek rajta. Ha minden jól alakul, akkor megyek. Jövő héten pedig hazautazom, várom már. Jó lesz találkozni a családdal, barátokkal. Majd arról is írok a blogon, és fényképezek:) Kicsit furcsa ez, mert az otthon válik külföldi utazássá, és az amúgy megszokott programok különlegességgé.

Ma lesz egy erasmusos buli, szombaton meg Neo koncert itt. Ez meg a román túrórudi:

Na, jó régen írtam. Most már ritkulnak a bejegyzések, talán azért, mert kezd megszokottá válni a kolozsvári élet. Lassan két hónapja vagyok itt, és már megvan az otthonérzésem. Hétvégén erasmusos szervezéssel Moldvában és a Békás-szorosnál, Gyilkos-tónál voltam. A kirándulás összességében jó volt, mert megismertem új embereket, szép helyeken jártunk, az esti programok is jók voltak. Viszont a szervezés nem volt az igazi, és nagyon sokat ültünk a buszon ahhoz képest, amennyit láttunk. Az első két nap össze is folyik, főleg monostorokat néztünk, ami kicsit unalmassá vált a második napra mindenkinek, hiszen elég hasonlóan néznek ki ezek az épületek.

Ja, még voltunk egy Drakula Kastélyban is, de az említésre sem méltó. Mint kiderült, több kastély is van Romániában, ez a biznisz itt.

Első este Suceavában szálltunk meg, második este Iasi-on. Mind két helyen nagyon jó volt a szállás és a kaja, arra számítottam, hogy ifjúsági szállásokon fogunk aludni, de ezek hotelek voltak. Szombat este elmentünk bulizni. Igazi balkán hangulat volt a pubban, román zenékkel, asztalon táncoló lányokkal. Azután átmentünk a Master Clubba. Mi külön mentünk páran, és mint kiderült 3 Master Club van Iasi-on, és mi persze a másik kettőbe mentünk először:) De legalább több helyet láttunk.

Sueceavában a citadellát néztük meg.

Az utolsó napot Piatra Neamt-ban kezdtük. A városnak az érdekessége, hogy egy felvonó közlekedik a város felett, mintha a jövőben járnánk. Fel is ültünk. Be lehet látni az egész várost innen.

Ezután következett a legjobb rész, a Békás-szoros és a Gyilkos-tó. Lélegzetelállító helyek.

A Békás-szorosnál elég félelmetes volt az út, mellettünk egy lószállító kocsi ment el, sikerült lekapni valamennyire. Ahogy kanyarodott a kocsi, úgy dőlt a ló is:)  Ma magyar táncházba megyek, majd írok róla.

A hétvégén szinte csak a szakdolgozattal foglalkoztam. Ma Beával közösen írtuk, mármint ő a sajátját, én is az enyém, de csináltunk tervet, és bejelentkeztünk óránként:) Nagyon jó motiváció volt, sokat haladtam. A 90%-a kész a dolgozatnak, 62 oldalnál tartok. Persze tele képekkel. Szerintem jövő héten már tényleg készen lesz:)

Ma este megyünk egy ska koncertre a német csajokkal, és Anjával. Na, most csak ennyi, jövő héten lesz a nagy utazás, akkor többet írok:)

Az elmúlt napokban kulturális programokon vettem részt. Szerda este Zsófival az Ecsetgyárban voltunk egy színházi előadáson. Az Ecsetgyár egy bezárt ecsetgyárból alakult át kortárs művészeti központtá, kiállítótermekkel és egy kis színházzal. Mi az ötödik Sally című darabot néztük meg, ami egy tudathasadásos nőről szól. Féltem kicsit a darabtól, mert nem nagyon szeretem, ahol csak egy szereplő van, de ez nagyon jó volt. És végül is Sallynek öt énje van összesen, szóval ha úgy vesszük, öt szereplős darab. Megbeszéltük Zsófival, hogy a kiállításokat is megnézzük. Jó ez a gyárhangulat.

Tegnap pedig filmklubban voltam, egy Almodovar filmet néztünk meg. Ja, meg még szerdán a szemináriumon A varázsfuvolát néztük/hallgattuk. Sanyi bácsi ki is írtam nekem DVD-re, ő ajánlotta fel, aranyos nagyon.

Most hamarosan megyek suliba, én tartok előadást. Aztán lesz a moldovai utazás befizetése, megbeszélése. Hétvégén szakdoga, de azért a német csajokkal elnézünk este egy koncertre, romániai rock együttesek lépnek fel. Kíváncsi vagyok rá.

Tegnap délben indultam el a március 15-i ünnepségre. Először a Szent Mihály templomban volt megemlékezés. Hihetetlen, hogy mennyi ember eljött. Gondoltam felmegyek a karzatra, és onnan nézem az eseményeket, csináltam is pár képet, de amikor le akartam menni, már be volt zárva az ajtó. Kiderült, hogy ide nem lehetett volna feljönni:) De aztán sikerült kiszabadulnom. Ezt a képet csináltam, és ez még csak a gyülekezéskor készült.

Aztán átvonultunk az utcán a Petőfi emléktáblához. Román rendőrök biztosították a haladást. Rengeteg ember ment az utcán, annyian, hogy még az ablakban is lógtak:)

Az emléktáblánál hihetetlen hosszú volt a beszédek sora. Mindent le kellett fordítani románra, ami kicsit megölte a hangulatot, és oszlatta is a tömeget. A román elnök beszéde is a magyar-román barátságról. De alapvetően itt, Kolozsváron több a 15-e, mint otthon, hiszen itt csak 20 éve ünnepelhetik szabadon, és többletet ad a kisebbségi helyzet. És még a székely himnusszal több ez a megemlékezés. Nagyon megható volt, erről csináltam videót.

A Petőfi emléktábla koszorúzásáról teszek még képet, és egy székely ruháról

Ezután Zsófival találkoztam. És olyan jól elbeszélgettük az időt, hogy még az esti műsort is megnéztük Mátyás szülőházánál. Itt népzene és néptánc volt többnyire, és versek. Azért középen az a román zászló kicsit ellentmondásosnak hatott a hazáról szóló versek közben.

Tegnap megnéztem 5 év után ismét a botanikus kertet. Annyira megnyugtató itt lenni. Teszek be ismét akkor és most képet, és egy képet az egyik melegházból.

 Olyan szép tavaszi idő van itt, pulcsis idő.

Ma csak suliban voltam, vettem tavaszi kabátot, takarítottam, és tanultam kicsit. Holnap 15-e, elmegyek az esti megemlékezésre, azután pedig az erasmusosokkal megyünk valahova. A hétre most nagyon nem terveztem semmit, mert le akarok számolni végre a szakdolgozattal. Olyan nehéz itt ezzel foglalkozni...

Gyulafehérváron a székesegyházat néztük meg. Mellette egy nagy ortodox templomot emeltek. Ez még a kis falvakban is így van, hogy a régi, elhanyagolt magyar templomok mellé egy új ortodox templomot tesznek. Kolozsváron is van két félig kész nagy ortodox bazilika, és országszerte építkeznek. És utána úgy kerül be a történelemkönyvekbe, hogy ez már több száz éve itt áll. Ezt többen mondták nekem itt.

Érdemes megnézni a történeti múzeumokat is. Hihetetlen történelemhamisítás folyik. Még Ceaucesku alatt egyformán rendezték be az összeset a dák emlékekkel, és az Erdélyi Fejedelemségből csak Vitéz Mihályt emelik ki, az ő szobra mindenhol ott van a városokban, és Avram Iancué. Mintha a románoknak nem is lenne más nagy emberük. A románok nagy ünnepe 1918. december 1-jén van, amikor egyesültek Erdéllyel, és ezt Gyulafehérváron mondták ki. Ha jól emlékszem ebből volt botrány tavaly Alföldivel, hogy a Nemzeti Színházban ünnepelték volna ezt meg.

Na, de a székesegyház.A következő képen Tubival (:)) pózolunk előtte.

A székesegyházban van Hunyadi János síremléke, és Hunyadi Lászlóé is. Az ő síremlékénél oroszlánt látunk a lábaknál, ez arra utal, hogy erőszakos halált halt.

A Szent Mihály-székesegyházban található még János Zsigmond és Izabella sírja is. Az épületet többször megrongálták, és sokszor újították, így a különböző korok stílusjegyeit magán viseli. És a következő rész is a templomról való:)

Gyulafehérvár után Marosszentimrére mentünk, ahol egy romos templomot néztünk meg. Itt kettő magyar hívő lakik (tehát kettő magyar, mert itt összetartozik a kettő, aki magyar, az hívő is), a harmadikat pár nap múlva temetik. A csoportvezető felolvasott egy verset, amelyet Jékely Zoltán írt ebben a templomban, és nagyon kifejező:

Fejünkre por hull, régi vakolat, / így énekeljük a drága Siont: / egér futkározik a pad alatt / s odvából egy-egy vén kuvik kiront. / Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi százak helyett, / hogy hull belé a por s a vakolat, / a hiúban a denevér riad / s egy-egy szúvas gerenda meglazul: / tizenegyedikünk az árva pap, / tizenkettedikünk maga az Úr. / így énekelünk mi, pár megmaradt / - azt bünteti, akit szeret az Úr -, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiirtott az idő gazul.

Utoljára még Tövisre mentünk be, itt is egy templomot néztünk meg. Az utóbbi helyeket annak apropóján néztük meg, hogy Hunyadi János újíttatta vagy emelte ezeket a templomokat győzelmeinek emlékére. És 555 éve volt a nándorfehérvári csata.

Tegnap a botanikus kertben voltam, arról is írok majd, de most mennem kell suliba...

Szombaton reggel 7-kor indultunk Nagyenyedre az Erdélyi Kárpátok Egyesülettel. Mint kiderült, csak idősek jöttek az útra, magasan én voltam a legfiatalabb:) Nagyon vicces volt, mert én voltam Az unoka:) Mindenki sütivel tömött, én meg segítettem cserébe a fényképezőgépek használatában:D Voltak Monty Phyton filmekbe illő jelenetek, sokat nevettem magamban:) A csoportvezető minden látnivaló előtt előadást tartott a buszon, és mindig volt valaki, aki beleszólt. Pl. Az adott helység nevét mindig magyarul, románul és németül is elmondták. A háttérből: -Francia neve nincs? (nem tudom visszaadni a hangsúlyt)- Nincs. -Milye nincs? :D És sok hasonló párbeszéd volt. Meg amin még sokat nevettem, azok a megnevezések, pl. a kutyás Erzsi és az énekes Ibi:) Jó sokat meséltek az öregek, és ugye a tipikus, hogy egyre csak fogyunk, minden romlik, ezek a mai fiatalok, a mocskos románok. De igazából nem volt zavaró ez, inkább szomorú, és igazuk is van sok mindenben, tudom. Tényleg rossz azt látni, hogy egy-egy faluban már csak három magyar él, pedig nem olyan rég még tiszta magyar falu volt szinte. De erről majd később írok. Próbálok sorban haladni.

Az első állomásunk Marosújvár. Ide azért néztünk be, mert tavaly beomlott a faluban a sóbánya, és egy Plus szupermárket eltűnt, a helyét a Maros tölti most be. A mellettem ülő nagy poénja: most már nem Plus van itt, hanem Mínusz:) És egyéb reakciók: nem baj, úgy is van elég bevásárló központ:D Mesélték, hogy amikor beomlott a Plus, akkor cigányok halászták ki itt a konzerveket, meg az egyéb árukat:)

A következő állomásunk Nagyenyed, a Kollégium, amely arról híres, hogy rengeteg magyar nagy ember tanult vagy tanított itt, és ugye itt játszódik Jókai A nagyenyedi két fűzfa című műve is. 9-kor nyitott a Természetrajzi Múzeum (mi ott voltunk pont 9-re), amely a legrégebbi múzeum Erdélyben és nagyon érdemes megnézni. Elég félelmetes szerintem, tele van kitömött állatokkal a világ minden tájáról. Pl. egy krokodil is tanyázik itt, ez akkor került ide, amikor kb. 200 éve egy itteni vándorcirkuszt elöntött a Maros. Ami nagyon durva, azok a konzervált embriók öthetestől öthónapos korig, és vannak torzszülöttek is. Megvannak fényképen, aki kíváncsi, annak elküldöm, de nagyon beteg.

A kollégiumból indult útra Kőrösi Csoma Sándor is, és van még egy világutazójuk, Fenichel Sámuel. Ő Új-Guineából küldött haza kitömött állatokat és lepkéket. Itt halt meg fiatalon, és később innen Nagyenyedről, az egykori házától vittek földet a sírjára, Új-Guineába. Amúgy az EKE is hozott koszorúkat, Nagyenyeden Bethlen Gábor szobrához tették le. Talán nagyobb hangsúlyt fektetnek itt a megemlékezésre, hiszen Erdélyben jobban felértékelődik a hagyományok átadása, a magyar nevek, utcanevek megőrzése.

A kollégiumban még az iskolatörténeti múzeumot néztük meg, ahol egy hónapja pont szekszárdi I. Béla gimisek jártak. (csak egy érdekes adat:)) Itt bemutatták az iskola történetét, az EKE hozott könyveket a gyerekeknek. Működik az iskolában egy ún. keresztszülő program, amelynek keretében csángó gyerekeket fogadnak be, hogy tudjanak magyarul tanulni. Azt hiszem, mi nem is tudjuk felfogni, mennyire nehéz lehet itt fenntartani a kultúrát, a nyelvet.

Még a könyvtárat néztük meg, ahol rengeteg ritkaság van. A könyvtáros bácsi mesélte, hogy a nehéz időkben ő bújtatta az eredeti kéziratokat (pl. Bethlen Gábor adománylevelét), és a könyvritkaságokat.

A következő állomásunk Boroskrakkó. (Még Nagyenyed előtt megálltunk az alsóorbói romoknál, de ezt ma már csak wc-nek használják kb. az autósok.) Boroskrakkóban a következő 17. századi templom áll:

A faluban egy magyar lakik, Magda néni, akitől a kulcsot el lehet kérni. Hozzá évente háromszor jön ki a lelkész istentiszteletet tartani:)

A következő állomás Magyarigen, ahol 13 magyar él. Itt a "protestáns barokk" stílusú templomot néztük meg, és a helyi lelkész tartott nekünk történelemórát. Elmesélte, hogy tűntek el a magyarok innen, beszélt a román történelemhamisításról (Horea felkelés, Avram Iancu, magyar mészárlások), ismét jó élményekkel töltődtem fel:) Nagyon nehéz lehet neki. Amikor idekerült, akkor csak 3 hívő élt a faluban, nekik tartott istentiszteletet, most ugye 13-an vannak. Templomokat újítanak fel, és próbálják összefogni a szórványmagyarságot. Azt hiszem, sokat jelent ezeknek a falvaknak, ha meglátogatják őket. Nagyenyeden is olyan szívesen fogadtak minket, végig előadásokat tartottak nekünk (a könyvtárban el is aludt az egyik útitársam:)), jól esik nekik, ha meghallgatják őket.

Ezután Gyulafehérvárra mentünk, de ezt a következő bejegyzésben írom le.

Tegnap este a Tauferben voltunk, ez egy jazzkocsma Kolozsváron. Nagyon jó este volt, sokat nevettem. A hely nagyon hangulatos, élőzene ment a háttérben, azt hiszem 3 hegedűs és egy brácsás zenélt, Michael Jackson, Metallica stb. számokat dolgoztak fel. Mi Zsófival fröccsöztünk, de elég furcsa volt a kiszolgálás. Kancsóban kaptuk a bort, de meleg volt, és külön hoztak ki jégkockákat egy tálban:) Ez persze felolvadt, meg amúgy is túl vizes lett így a bor, és mellé még kaptunk ásványvizet. De a bor magában jó volt legalább:)

Ketten voltunk magyarok Zsófival, és még két német lány, egy osztrák. Azért lehetett érezni a kulturális különbségeket, főleg amikor a disznóvágásról, meg a borivási szokásokról volt szó:) De Evaval, az egyik német lánnyal nagyon megtaláltuk az összhangot, és nagyon sokat nevettünk, ma együtt is ebédeltünk az Agapéban, mert ott lehet vegetáriánus menüt is kapni. Én gulyást ettem kolbásszal, ő meg csak krumplival, hús nélkül, de ízlett neki nagyon.

És jött egy tök jó hír tegnap. Az erasmusoknak szerveznek egy utazást, két hét múlva lesz, és megyünk Drakula kastélyához, és a Gyilkos-tóhoz, Békás-szoroshoz is. Így nem kell egyedül utaznom!:) Igaz, az első Couch surfing élményem is kimarad így, de hát ezt tudom pótolni később. Ennek nagyon örülök! 3 napos út lesz, és egy csomó helyet megnézünk.

Ma még lesz egy előadásom, és megyünk egy filmklubba Kingával. Utána lesz egy magyar retro buli, de nem tudom még, hogy megyünk-e.

Áttették a román nyelvkurzus időpontját, így nem tudok bejárni, mivel ütközésem van. De igazából nem is bánom, mert így szabad marad a szerdám minden héten, és tudom csinálni a szakdolgozatot, és egyéb dolgokat, mivel a hétvégéim nem szabadok. Így ma itthon voltam egész nap, és török édességeket ettem:) Kókuszos répát, meg valami olyat, mintha hajat ennék, kicsit a vattacukorra hasonlít az íze. Ma este egy jazz klubba megyünk az erasmusos csapattal, holnap pedig magyar filmklubba egy csoporttársammal és Kingával. Ezen a héten lesz a nagyenyedi kirándulás, és a botanikus kertbe megyek még. Csak egy kis ízelítőt akartam írni a következő bejegyzésekből, mert ma nem történt semmi igazából:)

Az imént egy tök jó magyar helyen, a Spritz Kávézóban voltam ebédelni. Itt elég olcsón lehet kapni igazán jó magyar ételeket. Én kolozsvári káposztát ettem, egy fehér hosszúlépéssel. Nagyon jól laktam. Vagány volt, ahogy itt mondják.

Közben Tankcsapda szólt:) Jó hangulata van a helynek. Itt is van egy kályha, mint eddig minden magyar helyen.

Amúgy ma nagyon szép napos idő van, és nőnap alkalmából tele van minden virággal. Most megyek filmezni...

Ma volt az első román nyelvkurzusom. Tök érdekes volt. Eleve a helyzet, hogy amerikaiakkal, olaszokkal, németekkel, hollandokkal, koreaiakkal, stb. együtt tanulom a románt úgy, hogy angolul magyarázzák. De szerencsére mindent értetettem angolul is, és románul is. Először a betűket vettük át, aztán a köszönéseket, és kisebb szituációkat. És óra után tök vicces volt, hogy mindenki próbált kicsit románul beszélni egymással, pl.: Ce mai faci? Asa si asa. Ezt az utóbbit mindenki úgy mondja: asasasa:) Amúgy ez azt jelenti: hogy vagy? szo-szo. Úgy döntöttem, be fogok járni, már nem is annyira a nyelvtanulás miatt (bár miért ne, ha már itt vagyok), inkább a társaság miatt. Kétszer lesz egy héten két óránk.

Ezen kívül ma volt még egy órám, mostam, beszélgettem Alízzal, most meg tanulok már, és takarítottam is. És most már eljutottam arra a szintre, hogy figyelnem kell az utcán, mert most már vannak ismerősök. Eddig csak az a fázis volt, hogy az otthon ismert emberekhez hasonló embereket láttam. Ez otthon is megvolt, Szegeden szekszárdiakat véltem felfedezni, Pesten szegedeieket. Itt meg keverve mindenkibe belelátok mindenkit:) Gondolom ez akkor van, amikor új helyre költözik az ember. Szerintetek? :)

A szombati nap az csak úgy elment, filmeztünk, beszélgettünk. Egy török erasmusossal elmentem egy török étterembe. Az étterem falán sok történelmi személyiség képe volt, így persze itt is megvolt a közös téma, a történelmi dolgok, meg a jövevényszavak.

Nem tudom pontosan, mit ettem, de finom volt. Meg a törökök úgy szokták, hogy a joghurtot felengedik vízzel, és azt isszák. Én is megkóstoltam, de annyira nem jött be:) 

Viszont a török tea nagyon jól esett, erős volt. Kicsi csészében adják, és minden étkezés után szoktak inni. Ha kérnek még egyet, akkor a kanalat a pohárra kell tenni. Ez mennyire jó már, hogy Romániában vagyok, és más kultúrákkal is tudok találkozni. Kaptam jó török zenéket is a spanyolok mellé, és török újságokat is, ami ott sokkal olcsóbb, mint Magyarországon, pedig szerintem nálunk sem drága.

Aztán ma bent voltam Lacinál a Paprika Rádióban, megnéztem, hogy dolgozik, és bemehettem a studióba is élőadás közben:)

A képen a rádió figurája látható. Tök jó volt belelátni a háttérmunkálatokba, és aztán hallani a rádióban azt, amit pár perce mondott fel Laci, és hallani a bakikat, stb. Ja, és valószínű megyek Prágába áprilisban a rádiósokkal, mert van még hely náluk. :)

Ma már itthon maradok, és készülök az órákra, mert most így a Grammatikaelmélettel sok munkám lett, de persze marad időm bőven minden másra is:)

Kicsit lemaradtam a blogírással, de sok volt a jó program szerencsére, és azért. Valahol a csütörtöknél hagytam abba. Próbálom rekonstruálni az eseményeket, még jó, hogy mindig ott van a fényképezőgép:) Szóval csütörtök este volt az erasmusos Welcome Party. Előtte beültünk az Insomniába páran (ez is egy magyar hely), ott volt Flor,Agnes és egy finn lány, Anja. Ő itt dolgozik a könyvtárban, és nagyon jó fej csaj, nem egy tipikus finn. Ezt ő mondta, hogy Finnországban mindenki depressziós:) Ha első alkalommal találkozom egy külföldivel, akkor mindig az a téma, hogy mi jellemző az országra, és hogy mik a közös pontok, nálunk ugye a nyelv. A nyelvtörténeti tudásunkat elővéve megbeszéltük a közös, ősi szavainkat, pl. kéz, ház, és örültünk ennek:) Meg persze a legtöbb külföldi ismeri azt a magyar szót, hogy egészségedre (mármint ez nem közös szó):) 

Na, aztán átmentünk a buliba, az Agronomia nevű helyre, itt találkoztam újabb külföldiekkel, de azért kezd kialakulni egy csapat. Olyannyira, hogy tegnap este nem mentem el egy buliba, és 11-kor bekopogtattak hozzám, hogy jól vagyok-e, mert aggódtak:)

A következő képen a kiscsapat egyik része látható: 

 4 órakor feküdtem le aludni, így 3 óra alvás után elindultam a suliba pénteken. És bementem minden órára, sőt egy plusz órára is, egy hős vagyok:)

Az első órám Lexikográfia volt, ezt le is fogom cserélni, ha el tudom intézni. Elsős tantárgy, és a tanár diktál az órán, olyan dolgokat, amiről ezerszer hallottam, szóval nincs sok értelme, ráadásul pénteken, 8-kor van:) Aztán szünetem lett volna, de bementem egy mesteris órára, Regionális irodalom nevű kurzusra. Erre majd nem tudok bejárni, de jó volt hallani az itteni irodalomról, és fel is írtam pár könyvcímet, amit majd később el szeretnék olvasni.

Ezután bementem egy másik mesterképzéses órára, Grammatikaelméletre. Erre szeretném lecserélni a Lexikográfiát. Itt egy munkafüzetet hozunk létre az itteni tanároknak, magyarázattal. Az a lényege, hogy nem a leíró nyelvtan szerint megy, ahogy mi is tanultunk, és ahogy a legtöbb helyen még folyik az oktatás, hanem a modern nyelvészeti irányzatok szerint, hiszen van egy csomó definíció, ami már nem állja meg a helyét, vagy téves. És a legfontosabb, hogy nem a hagyományos mondatelemzés van a központban, hanem az, hogy a gyerek magától jöjjön rá a dolgokra, és tudja, hogy mi miért van. Na, erről még tudnék egy csomó mindent írni, de nem lovalom bele magam:) Szóval ez az óra szakmailag is sokat fejleszt, ráadásul részt vehetek egy olyan munkafüzet létrehozásában, amit meg is jelentetnek. Viszont nagyon sokat kell rá készülnöm, mert egy csomó olyan dolog van, amiről én úgy tudtam (mert úgy tanították), hogy helyes, pedig logikusan nem az.A szakdolgozat így megint háttérbe fog szorulni a jövő héten, de szerencsére meghosszabbították a leadási időt, így csak május 10-ig írhatom még. Nyilván addig nem akarom elhúzni...

A suli után szinte rögtön a színházba mentem, a Carmina burana balett-előadásra. Annyira nem tetszett, meg szerintem nem voltak jók a táncosok, és kicsit közönséges volt a darab. De nem csak én voltam ezzel így, Zsófinak sem tetszett, és vele megbeszéltük, hogy hát igen, román előadás volt:) Persze csak viccesen:) A darab után beültünk még egy helyre, szóval nagyon hosszú napom volt. A hétvégéről egy következő bejegyzésben írok, hogy ne legyen annyira hosszú.

Végre sikerült telepíteni a webkamerát!:) Nem volt ám olyan egyszerű, hogy csak tovább, befejezés, ahogy szokott. Oz távsegítségével ment, de nagyon vicces volt. Az első kérdése az volt: tudod melyik a windows billentyű?:) Nem éreztem magam hülyének egyáltalán:) De sikerült, tehát ha valaki látni akar...:)

Ma végre nekiálltam újra a szakdolgozatomnak:) Beosztottam az időmet, és ha sikerül tartani, akkor március 13-ára be is tudom fejezni. Persze kétlem, hogy tudom tartani, hiszen még nem vagyunk az utolsó pillanatban:)

Kis szünetet tartva elmentem a Heltaiba enni, és kiderült, hogy minden csütörtökön fél áron van a menü (így 300 Ft volt kb. a gulyás és a rántott sajt krumplival):) Micsoda nap ez a mai!:D Úgy vettem észre, hogy itt általános, hogy a spenóthoz nem csak tükörtojást adnak, hanem bundás kenyeret is. És van valami speckó krumpli köretük, ami olyan ízű mint a paprikás krumpli, csak ez a köret, és ehhez jön még a rántott csirke vagy rántott sajt.

Ma 6-ra megyek a kedvenc órámra, utána találkozom Florral, Agnesszel, Leventével és Alízzal, akit Klaudián keresztül ismertem meg. (Lehet követni?:) Ő Spanyolországban élt pár évig, ezért ma bemutatom Flornak. Az Insomniába megyünk, ez is egy magyar hely, de még itt nem voltam, és utána lesz az Erasmus Welcome Party. De holnap mindenképpen be kell mennem 8-ra suliba!:)

Úgy látszik működik ez a tavaszváró márciuska dolog, mert ma nagyon szépen sütött itt a nap. Jó volt sétálni a városban. Ma csak egy órám volt, szemiotika, ahol egy filmet néztünk a rovarokról. Sanyi bácsi azt mondta, hogy csak azért nézzük, mert szép, és nem azért, hogy tanuljunk:) Tetszik ez a hozzáállás. Mikrokozmosz, a füvek népe a film címe, tényleg nagyon jó film, csak nekem annyira nem szép, mert van egy kis rovarfóbiám. Ma lefényképeztem a találkozási pontot, ha érdekel valakit:D 

Napközben sikerült leszervezni a március 19-i utamat, és megyek Gyergyószentmiklósra (Gyilkos-tó, Békás-szoros) és Székelyudvarhelyre. Már várom! Ezért ezen a hétvégén muszáj megírnom a szakdolgozatom nagy részét, mert már minden hétvégére terveztem valamit ezen kívül:)

Egész nap suliban voltam, ez leszívta az energiámat, így a blogírásra is kevés maradt. Csak vázlatosan: a piros ládában régen tűzoltó-felszerelés volt, ma már a találkozási pont funkcióját tölti be csak. Van olyan általános suli, ahol tényleg délután járnak a gyerekek suliba teremhiány miatt, tehát az egyik évfolyam délelőtt, a másik délután (szegény tanárok). Ezek a válaszok Kata kérdéseire:) A suli dohányszagú, főleg a wc, mert itt cigiznek rendszeresen, wc-papír sehol sincs, még a tartója sem, ami jelezné, hogy kellene lennie. Mindenhol ez a felirat látható, a termekben is, gondolom nem véletlenül:

Dohányozni tilos!

Ma szocializálódtam, beszélgettem pár csoporttársammal a kantinban(:)) az eltérő szavakról, szokásokról, egyetemi életről. Ma kicsit honvágyam van, lassan egy hónapja vagyok itt, de nem vészes. Beszereztem márciuskát, voltam bent Alíznál, aki mondta, hogy ez román szokás. De nem baj, nekem ez tetszik, ha nem is magamra (majd a kokárdát 15-én, mert az magyar szokás, és hát azért ennyire nem lehet átállni a másik oldalra (írom ironikusan, de megértem Alízt is), de a táskámra kitűztem a retro Budapest kulcstartó mellé: