Gyulafehérváron a székesegyházat néztük meg. Mellette egy nagy ortodox templomot emeltek. Ez még a kis falvakban is így van, hogy a régi, elhanyagolt magyar templomok mellé egy új ortodox templomot tesznek. Kolozsváron is van két félig kész nagy ortodox bazilika, és országszerte építkeznek. És utána úgy kerül be a történelemkönyvekbe, hogy ez már több száz éve itt áll. Ezt többen mondták nekem itt.
Érdemes megnézni a történeti múzeumokat is. Hihetetlen történelemhamisítás folyik. Még Ceaucesku alatt egyformán rendezték be az összeset a dák emlékekkel, és az Erdélyi Fejedelemségből csak Vitéz Mihályt emelik ki, az ő szobra mindenhol ott van a városokban, és Avram Iancué. Mintha a románoknak nem is lenne más nagy emberük. A románok nagy ünnepe 1918. december 1-jén van, amikor egyesültek Erdéllyel, és ezt Gyulafehérváron mondták ki. Ha jól emlékszem ebből volt botrány tavaly Alföldivel, hogy a Nemzeti Színházban ünnepelték volna ezt meg.
Na, de a székesegyház.A következő képen Tubival (:)) pózolunk előtte.
A székesegyházban van Hunyadi János síremléke, és Hunyadi Lászlóé is. Az ő síremlékénél oroszlánt látunk a lábaknál, ez arra utal, hogy erőszakos halált halt.
A Szent Mihály-székesegyházban található még János Zsigmond és Izabella sírja is. Az épületet többször megrongálták, és sokszor újították, így a különböző korok stílusjegyeit magán viseli. És a következő rész is a templomról való:)
Gyulafehérvár után Marosszentimrére mentünk, ahol egy romos templomot néztünk meg. Itt kettő magyar hívő lakik (tehát kettő magyar, mert itt összetartozik a kettő, aki magyar, az hívő is), a harmadikat pár nap múlva temetik. A csoportvezető felolvasott egy verset, amelyet Jékely Zoltán írt ebben a templomban, és nagyon kifejező:
Fejünkre por hull, régi vakolat, / így énekeljük a drága Siont: / egér futkározik a pad alatt / s odvából egy-egy vén kuvik kiront. / Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi százak helyett, / hogy hull belé a por s a vakolat, / a hiúban a denevér riad / s egy-egy szúvas gerenda meglazul: / tizenegyedikünk az árva pap, / tizenkettedikünk maga az Úr. / így énekelünk mi, pár megmaradt / - azt bünteti, akit szeret az Úr -, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiirtott az idő gazul.
Utoljára még Tövisre mentünk be, itt is egy templomot néztünk meg. Az utóbbi helyeket annak apropóján néztük meg, hogy Hunyadi János újíttatta vagy emelte ezeket a templomokat győzelmeinek emlékére. És 555 éve volt a nándorfehérvári csata.
Tegnap a botanikus kertben voltam, arról is írok majd, de most mennem kell suliba...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nővérgye 2011.03.15. 17:26:55
schild 2011.03.16. 21:53:39