Ma volt az első román nyelvkurzusom. Tök érdekes volt. Eleve a helyzet, hogy amerikaiakkal, olaszokkal, németekkel, hollandokkal, koreaiakkal, stb. együtt tanulom a románt úgy, hogy angolul magyarázzák. De szerencsére mindent értetettem angolul is, és románul is. Először a betűket vettük át, aztán a köszönéseket, és kisebb szituációkat. És óra után tök vicces volt, hogy mindenki próbált kicsit románul beszélni egymással, pl.: Ce mai faci? Asa si asa. Ezt az utóbbit mindenki úgy mondja: asasasa:) Amúgy ez azt jelenti: hogy vagy? szo-szo. Úgy döntöttem, be fogok járni, már nem is annyira a nyelvtanulás miatt (bár miért ne, ha már itt vagyok), inkább a társaság miatt. Kétszer lesz egy héten két óránk.

Ezen kívül ma volt még egy órám, mostam, beszélgettem Alízzal, most meg tanulok már, és takarítottam is. És most már eljutottam arra a szintre, hogy figyelnem kell az utcán, mert most már vannak ismerősök. Eddig csak az a fázis volt, hogy az otthon ismert emberekhez hasonló embereket láttam. Ez otthon is megvolt, Szegeden szekszárdiakat véltem felfedezni, Pesten szegedeieket. Itt meg keverve mindenkibe belelátok mindenkit:) Gondolom ez akkor van, amikor új helyre költözik az ember. Szerintetek? :)