Tegnap délben indultam el a március 15-i ünnepségre. Először a Szent Mihály templomban volt megemlékezés. Hihetetlen, hogy mennyi ember eljött. Gondoltam felmegyek a karzatra, és onnan nézem az eseményeket, csináltam is pár képet, de amikor le akartam menni, már be volt zárva az ajtó. Kiderült, hogy ide nem lehetett volna feljönni:) De aztán sikerült kiszabadulnom. Ezt a képet csináltam, és ez még csak a gyülekezéskor készült.

Aztán átvonultunk az utcán a Petőfi emléktáblához. Román rendőrök biztosították a haladást. Rengeteg ember ment az utcán, annyian, hogy még az ablakban is lógtak:)

Az emléktáblánál hihetetlen hosszú volt a beszédek sora. Mindent le kellett fordítani románra, ami kicsit megölte a hangulatot, és oszlatta is a tömeget. A román elnök beszéde is a magyar-román barátságról. De alapvetően itt, Kolozsváron több a 15-e, mint otthon, hiszen itt csak 20 éve ünnepelhetik szabadon, és többletet ad a kisebbségi helyzet. És még a székely himnusszal több ez a megemlékezés. Nagyon megható volt, erről csináltam videót.

A Petőfi emléktábla koszorúzásáról teszek még képet, és egy székely ruháról

Ezután Zsófival találkoztam. És olyan jól elbeszélgettük az időt, hogy még az esti műsort is megnéztük Mátyás szülőházánál. Itt népzene és néptánc volt többnyire, és versek. Azért középen az a román zászló kicsit ellentmondásosnak hatott a hazáról szóló versek közben.